vissza

András Tibor: Lucskos utca

 

Lucskos utca szűkében szorongó

régi ház, mint egy kollégium,

légkörét Debrecentől vagy Pataktól hozta.

De az ember adja képletét a sok fóliánsnak,

a szünetben társalgó ifjúság,

pár emlékmű, szobra nagy idők perceinek.

Időt mutató múltunk maradékára glória!

Kicsiny könyvtár, menedék nékem,

míg másolom világtájakból egybehordott

szavát a tanítónak, minden nyelven felfogható

intő óhaját, hogy én is megjobbuljak,

s ne zúgolódjam, ősszefolyó látásom pihenésre szoktat.

Oly kedves itt az ifjúság,

oly más - most ne korholjam a kívüli világot -

itt magyari vidámság, a religio szerénysége van.

Legyetek a jövendő,

ígét, nemzetet alkotó, hirdető sereg

teológusok – teológák.

Kívülállóként köszöntelek benneteket.

Alkotói sorsra hivatottak vagytok,

gondotok tiszteletes,

hogy virágzó lugasa legyen

a népek szórványába szorult

holnapnak.

Add Uram, hogy így legyen.

Ámen.

(Fenti írás a Ráday Collégiumról készült, ahol a Miatyánk gyűjtésem idején sokszor megfordultam. Hitet adott és vigaszt a teológák és teológusok környezete. - Jól éreztem magam körükben. Én, az unitus.)