Lucskos utca sz
űkében szorongórégi ház, mint egy kollégium,
légkörét Debrecent
ől vagy Pataktól hozta.De az ember adja képletét a sok fóliánsnak,
a szünetben társalgó ifjúság,
pár emlékm
ű, szobra nagy idők perceinek.Id
őt mutató múltunk maradékára glória!Kicsiny könyvtár, menedék nékem,
míg másolom világtájakból egybehordott
szavát a tanítónak, minden nyelven felfogható
int
ő óhaját, hogy én is megjobbuljak,s ne zúgolódjam,
ősszefolyó látásom pihenésre szoktat.Oly kedves itt az ifjúság,
oly más - most ne korholjam a kívüli világot -
itt magyari vidámság, a religio szerénysége van.
Legyetek a jövend
ő,ígét, nemzetet alkotó, hirdet
ő seregteológusok – teológák.
Kívülállóként köszöntelek benneteket.
Alkotói sorsra hivatottak vagytok,
gondotok tiszteletes,
hogy virágzó lugasa legyen
a népek szórványába szorult
holnapnak.
Add Uram, hogy így legyen.
Ámen.
(Fenti írás a Ráday Collégiumról készült, ahol a Miatyánk gy
űjtésem idején sokszor megfordultam. Hitet adott és vigaszt a teológák és teológusok környezete. - Jól éreztem magam körükben. Én, az unitus.)