"Az
emlékezetes limanovai csatát december 4.-én a tiroli hadtestnek és egy német
hadosztálynak az orosz sereg oldalába intézett támadása vezette be, amit
jobbról Neu-Sandec felé két magyar lovashadosztály fedezett. A támadás
kezdetben tért nyert, de aztán igen meglassult. Az oroszok az elsõ lökést
kivédték. Conrad számított minden eshetõségre és ezért a csata elsõ napjától
kezdve állandóan csapatokat vont ki a Krakkótól északra esõ arcvonalból és
azokat Limanova felé tolta el. Erre nagy szükség volt, mert az orosz is
erõsítéseket hozott, hogy a mi támadó csoportunkat kelet felõl átkarolja. Ez a
törekvése nem volt sikertelen. Így a hosszu, egy teljes hétig tartó csata
során az egyik válság a másikat érte. A tiroli hadtest nehéz veszteségeket
szenvedett. Önfeláldozóan verekedett a lóról szállt magyar lovasság, szurony
nélküli karabéllyal a kezében, hogy a jobbszárnyunk felé törekvõ erõsítéseink
felvonulását fedezze. Különösen kitünt ennél a Nádasdy-huszárezred. Az itt
ontott vér a célt elérte. A csatafront jobbszárnyára került erõsítések közül
az utolsó: a kassai honvéd hadosztály (Hadffy tábornok) december l2.-én az
orosz arcvonalt túlszárnyalta és ennek oldalában kedvezõ csoportosítással
támadásra fejlõdött. De az oroszok a honvédek döntõ rohamát már nem várták be.
Hátukat féltvén, az egész vonalon meghátráltak.
Dimitrijew
Radko seregének hátát Boroevic újból elõnyomult seregének balszárnya, élén a
Szurmay vezette hadtesttel, hozta veszedelembe. Az említett hadtest december
7.-én indult el Boroevic balszárnyáról, a Poprád völgyébõl és rossz utakon,
behavazott hegyeken át, Neu-Sandecnek vett irányt. Egyidejüleg Boroevic egész
serege megindult a duklai horpadáson át. A honvédhadtest december 10.-én
Neu-Sandec elõtt rábukkant Bruszilov nyugat felé vonuló hadoszlopának zömére
és azt erélyes támadással magára vonta. Ezzel megakadályozta, hogy a limanovai
csatatéren megjelenjék. Bár Szurmay honvédjei Neu-Sandec felé áttörni nem
tudtak, támadásuk, valamint tõlük jobbra Boroevic többi hadtestének
elõnyomulása Duklán és Mezõlaborcon át, amellett, hogy visszaszerezte Uzsok
kivételével valamennyi kárpáti hágót, kelet felõl bekerítéssel fenyegette a
Limanova körül küzdõ orosz sereget, amely ebbõl a veszedelmes helyzetbõl gyors
visszavonulással iparkodott kimenekülni. Ez 30.000 fogoly hátrahagyásával
sikerült is. Dimitrijew Radko a Dunajec mögé, Bruszilov pedig Tarnow-Lisko
vonalába hátrált. A mi csapataink hosszu idõ után abba a helyzetbe jutottak,
hogy nagyobb távolságra üldözhettek.
A limanovai
csatatér döntõ helyén magyar csapatok harcoltak. Ez teszi nekünk a csatát
különösen emlékezetessé. De nevezetes volt a hadászati hatás is. Az orosz
fõvezérlet a Visztula északi partján Dankl serege elõl is visszavette
arcvonalát a Nida folyó mögé. A nagy arcvonal északi szárnyán az oroszok az
idõközben a nyugati frontról 6 hadosztállyal megerõsített Mackensen támadása
elõl is hátráltak és feladták Lodz városát. Ugyancsak támadásba ment át
Bõhm-Ermolli serege s az oroszokat a Pilica folyó mögé szorította vissza. Az
orosz gõzhenger az egész vonalon lassan visszagördült, majd aztán a
Bzura-Pilica-Nida folyók vonalában megállt. Megkezdõdött az állásharc."